Március 6-án szombaton több civil szervezet - a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete, a Magyar Antifasiszta Liga, az Országos Liberális Klub és mások - kegyeleti őrséget állít a Hősök terén.

KEGYELETI ŐRSÉG A HŐSÖK TERÉN

2010. március 6-án 10-17 óra között Budapesten Kegyeleti őrségállást tartunk a központi nemzeti kegyeleti helyszínen, a Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél roma és antifasiszta szervezetek, civilek, közéleti személyiségek részvételével.

Emlékezünk a múltra: a Holokauszt áldozataira.
Emlékezünk a jelenre: a vétlen roma áldozatokra.
Aggódunk a jövőért.

Tiltakozunk a téren újnyilas militáns alakulatok rendszeressé vált parádéi ellen.
Tiltakozunk az újnyilas Nemzeti Forradalmi Párt engedélyezett működése ellen.
Tiltakozunk az egész országban egyre erősödő rasszista, romaellenes, antiszemita, homofób, kirekesztő,  gyűlöletet szító  eszmerendszerek, jelenségek térhódítása, intézményesülése, fizikai erőszakba fordulása ellen.

Lehetőséget teremtünk a helyszínen a budapestiek számára is, hogy kifejezhessék együttérzésüket az áldozatok családjával, hogy szerény adomány juttatásával segíthessenek a túlélő családtagok nehéz helyzetén.

Várunk minden, a demokrácia, tolerancia iránt elkötelezett, a szélsőjobbos, rasszista, neofasiszta, újnyilas eszmerendszert, megnyilvánulást elutasító civilt, antifasisztát, demokratát, humanistát.

Várjuk mindazok jelentkezését, akik a kegyeleti őrségváltásban részt kívánnak venni.

Egyeztetéshez kapcsolatfelvétel itt: orsegvaltas@gmail.com

A filmet február 8-án 13.15-kor az Uránia filmszínház Fábri-termében vetítik.

 

 

 

Vannak dolgok, amelyekkel nem illik viccelni. Ilyeneknek tartom az emberi jogokat.  Például a nem alapvető, de mégis csak a legtöbb - mert munkavállaló - ember - sztrájkhoz való jogát is. És minden alkalommal felmegy bennem a pumpa (egyébként sajnos szó szerint), amikor az országban valamely munkavállalói csoport él az érdekei érvényesítésének ezen elemi eszközével és munkavállalói alapjogával, a társadalom kisebb-nagyobb csoportjai pedig válaszul sztrájkellenes hangulatot keltenek.

Persze minden ilyen esetben könnyen kimutatható, hogy a sztrájkolókkal szembeni ellenszenv nem önmagától lángol fel, hanem tudatosan szítják: legtöbbször természetesen a munkaadói oldal. Ha pedig állami vállalatról van szó, akkor a közvetlen munkaadó mögé felsorakozik a tulajdonos állam is, és bizton számíthat az állami tömegtájékoztatás hangerős támogatására. A politikailag kettéosztott "kereskedelmi" média egyik fele általában a sztrájkellenes tábort erősíti, a másik a sztrájkolók oldalára áll, kivéve, ha a munkabeszüntetés "túl sok kényelmetlenséget okoz a kisembernek", vagyis a nézőnek, akivel mégsem akaszthatjuk össze a bajuszt.

A privátgazdasági szférában a munkabeszüntetés olyan ritka, mint a fehér holló - mert a szakszervezeteket szétverték vagy ellehetetlenítették; persze az egykori szakszervezeti vagyon széthordása és az egykori szakszervezeti vezetők zömének árulása kíséretében.

A tipikus vállalati szakszervezeti vezető manapság előszeretettel hazudja magát a kompromisszumok robotosának, amivel azt igyekszik leplezni, hogy - legtöbbször üveggyöngyökkel - őt is megvásárolta a menedzsment. Míg az úgynevezett szocializmusban a szakszervezetek a párt transzmissziós szíjai voltak (újszülötteknek: a pártvezetés akaratát közvetítették a dolgozók felé), manapság és nálunk a magángazdaságban a tulajdonosok érdekében töltik be ugyanezt a szerepet; nem is csoda mellesleg egy olyan országban, ahol olyan kultusza alakulhatott ki a Reagan- és Thatcherizmusnak, mint nálunk.

A különbség az, hogy az előző rendszerben legalább nem hazudták azt a dolgozóknak, hogy létezik sztrájkjog: minden munkavállaló tudta, hogy a legnagyobb bűn, amit  elkövethet, az a munkabeszüntetés; továbbá: nem volt munkanélküliség, és ha egy-egy renitens munkavállalót kiebrudaltak, talált magának megélhetést, nem maradt kenyér nélkül, nem vált földönfutóvá. Ma elegendő a munkahely elvesztésének kockázatát szóbahozni ahhoz, hogy a dolgozók többségének eszébe se jusson a sztrájkhoz való joga.

A sztrájkellenes közhangulat az én szememben a társadalmon belüli szolidaritás hiányát jeleníti meg. A sztrájkolók elleni hangulatkeltést pedig aljas disznóságnak tartom. Aljas disznóság, amikor a televízió műsorvezetője azt kéri a sztrájkkal sújtott vállalat vezetőjétől, hogy becsülje meg a munkabeszüntetés által okozott kárt, ahelyett, hogy arra lenne kíváncsi, vajon tisztában van-e azzal,  mekkora kárt okoz a munkáltató a munkavállalónak a sztrájkot kiváltó megszorító intézkedésével. Aljas disznóságnak tartom, amikor lapszerkesztők tendenciózus címadással, képszerkesztői és egyéb manipulatív trükkökkel foglalnak állást  sztrájkolókkal szemben.

Független bíróságok dolga eldönteni, hogy egy-egy munkabeszüntetés törvényes-e vagy sem. Addig, amíg nem törvénysértő, a sztrájk szerintem jogos is; akkor is, ha - természetesen - sért bizonyos jogokat. Éppen ezért tartom a legszerencsétlenebb dolognak azt, amikor az illetékes ombudsman is a sztrájkellenes óbégatók közé áll, mintha konkrét nagy szrtájkra lenne szüksége ahhoz, hogy észrevegye a sztrájkjog ellenmondásait.

 

Ami a konkrét esetet, a BKV-sztrájkot illeti, azt kell mondjam, ez a munkabeszüntetés valamennyi szereplőjével tökéletesen beleillik abba a mocsárba, amit ezzel a három betűvel írnak le. Ezzel együtt állok a sztrájkolók oldalán.

Ebben a közegben egyáltalán nem meglepő, hogy az interneten olyan versikék keringenek, mint az, amely e poszt megírására gerjesztett; elrettentésként másolok ide két strófát a nyolcból, amelyben lustának, iszákosnak, önzőnek, a "nép" ellenségének állítják be "a BKV-sofőrt". Döbbenetesen primitív és sötét kordokumentum. Mintha nem is ugyanabban a városban született volna, mint a rokonszenves BKV-pótló civilkezdeményezés.

 

Önző sztrájktól szép az élet,

Kárba vész sok havi bérlet,

Utast cserben így hagyok,

BKV sofőr vagyok.

Mit törődöm én a néppel,

Őket árulom most épp el,

Szmogos a Nap, nem ragyog,

BKV sofőr vagyok.

 

Elie Wiesel az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség meghívására, mint ismert, a múlt héten, deportálása óta először, rövid látogatást tett Magyarországon abból az alkalomból, hogy hazánkban idén 20 éves a Chábád Lubavics zsidó vallási mozgalom. Útja során találkozott Sólyom László államfővel, Bajnai Gordon miniszterelnökkel, ellátogatott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és előadást tartott a Hetek Közéleti Klubjának vendégeként a Hit Gyülekezete központjában. A program kiemelkedő eseménye volt felszólalása a Magyar–zsidó együttélés: együtt a közös jövőért címmel rendezett szimpóziumon a Parlamentben, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közösen rendezett a 20. évforduló alkalmából. Alább a parlamenti beszéd teljes szövege olvasható, amit azért másoltam ide, mert azt hiszem, nem csak bennem hagyott hiányérzetet a média az esemény tálalásával.

 

Először is engedjék meg nekem és feleségemnek, Marionnak, hogy kifejezzük őszinte hálánkat, amiért erre a rendkívüli ülésre meghívót kaphattunk, amely a magyar Chábád Lubavics mozgalom 20 éves működésének tiszteletére űlt össze

Ez csak 1 nyilvános költői kérdés. Tudom a választ: hát persze, hogy ez a baromság az új média valamennyi létező és még fel sem talált formátumára vonatkozik meg minden. Beleértve azt is, hogy akkor most már ezt is figyeli, akinek az a dolga, hogy figyeljen. Lehet besúgni. De meg is kell dolgozni érte.

 

Felteszem, piszok sok választópolgárnak, szegénynek és gazdagnak, balosnak és jobbosnak, fehérnek és feketének ment fel a vérnyomása, amikor olvasta/hallotta Bajnai szakértőkormányfő úr sávos koncepcióját az ingatlanadóról.

Felteszem továbbá, hogy kevesen voltak, vannak, akik nem káromkodtak, nem emlegették Bajnai úr és "az egész emeszpés bagázs" felmenőit. Pedig felesleges. Ebből az ingatlanadó-koncepcióból ugyanis soha nem lesz törvény - mint ahogy egyetlen korábbiból sem lett; a luxusingatlanok tervezett megadóztatása pedig, emlékszünk közröhej és persze szabotázs tárgyává lett.

Holott egy korszerű ingatlan- és vagyonadó elemcsoportra egy korszerű, a valóban igazságos és arányos közteherviselést a középpontba állító adórendszer részeként nagy szükség lenne. De hát itt ilyesmiről szó sincs. Az átmeneti kisebbségi kormány az éppen az elmúlt hónapokban világméretekben végleg csődöt mondott neoliberalizmus egyik utolsó reprezentánsaként úgy tesz, mintha kicsit átdolgozott formában megkísérelné még átverni a megbukott Gyurcsány Ferenc ingatlanadó-ötletét. (Nem véletlenül használom az ötlet szót, mert Gyurcsánynak sem volt egy becsületesnek mondható adóreform-terve; nagy reformahablatyoló volt,imádta hangoztatni, hogy micsoda nagy víziói vannak, de lényegében jottányival nem vitte előbbre az országot. Mondhatjuk, persze, ha akarjuk, hogy a Fidesz nem hagyta (igazat mondunk), vagy, hogy saját pártja nem hagyta (ez is megfelel a valóságnak) - na és?! Nem azért választja valaki a politikusi pályát, hogy csináljon dolgokat? De igen. Más országokban. Itt valami másért teszi.)

Az átmeneti kormány, amelynek egyetlen funkciója az, hogy, ameddig csak lehet az MSZP kezében tartsa a spájzkulcsot, nyilvánvalóan olyan törvényjavaslatot barkácsol, amelyet saját képviselői sem fogadnak el - hogy akkor, minek előrukkolni vele? Hát ez jó kérdés. Annál is inkább, mert, ha történetesen törvény is lesz belőle, az MSZP már sehol sem lesz, amikor az első sarcot megkísérlik behajtgani. Nem zárom ki, hogy a Fidesz, kormányra kerülve, megtartja a rendszert, még ha azzal kampányol is majd, hogy eltörli. "Sokkal borzasztóbb állapotban találja" majd az országot, mint gondolta ... ismerjük a szövegüket.

Öntökönszúrónak nevezem az ilyen húzásokat. Ez pl. konkrétan nagyban hozzájárulhat, hogy a párt - és támogatója, az SZDSZ - legalább akkora zakót kapjon országosan is a parlamenti választásokon, mint amekkorát Szili Katalin kapott Pécsett vasárnap. Szóval akkor miért erőltetik? Nem tudom - ostobák, azért. 

De nagyobb baj, hogy amit erőltetnek, csapnivaló, és égbekiáltóan igazságtalan, ami pedig azt az opciót illeti, hogy - mint Várkonyi Iván, a fenti linken elérhető cikkben írja - a nyugdíjasok választhatják azt is, hogy ráterheltetik jelzálogként az adót az ingatlanukra - nos ez aljas is, és meglátásom szerint az idős és a leszakadó, a válság miatt amúgy is egyre elviselhetetlenebb egzisztenciális helyzetbe kerülő rétegek ingatlanvagyonának állami (segédlettel történő) lassú de biztos kisajátításának szándékáról árulkodik. (Már hallom az ellenvetést, nehéz helyzetben van az ország, ráadásul egy 10 milliós ingatlan esetében a havi ingatlanadó csupán egy-kétezer forint lesz, azt pedig mindenki kibírja. Persze, kibírja, ha éppen rendben mennek a dolgok, ha van munka, ha nem drágul minden egyéb. De lényegesebb szempont, hogy ezúttal megint a leginkább sebezhető adófizetőket terhelik, meghirdetetten azért, hogy a tőke (és a manapság szent tehénnek tekintett tőkés) terheit enyhíthessék! 

Cinikusnak találom azt az elképzelést, hogy 2 millió forintban húzták meg az ingatlanadó-mentesség határát - ez ugyanis a nyomorszinten élők komfort nélküli viskói de facto piaci értéke körül van, vagyis aki forgalmi értékkel bíró (egyáltalán, elvben legalább elzálogosítható!) saját tulajdonú kéglivel rendelkezik, az fizetésre kötelezett lesz, vagy majd szép lassan elveszíti a fedélt a feje fölül. Mi ez, ha nem a vagyonok állami segédlettel megvalósítandó újraelosztása, ismét alulról felfelé, ismét a legvagyonosabbak javára. (Aki talál az interneten elérhető ingatlanadatbázisokban 2 millió forint alatti értékű lakóinkatlant, másolja be kérem szépen hozzászólásként ide e poszt végére. Előre is köszönöm; tanulságos lesz. Az ingatlanmenedzser.hu mindenesetre máris az én becslésemet erősíti meg, szerintük ugyanis "kétmillió forint alatt Magyarországon nem találni ingatlant".)

Mindezt egy olyan átmeneti kisebbségi kormány követné el, amely a magát szocialistának mondó párt akaratából van hivatalban. 

Gratulálok!

Közleményt adott ki a Lehet Más a Politika (LMP) párt, amelyben furcsa cetliproblémára hívja fel a figyelmet. Idemásolom, de előbb felhívom a figyelmet a közlemény egy súlyos hiányosságára: elfelejti megnevezni a madámot, akié a szóbanforgó kupleráj: Pokorni Zoltánról van szó, aki képünkön éppen szemeteszsákot ürít - talán abban vannak a ki nem postázott kopogtató cédulák?

VISSZAÉLHETNEK A KOPOGTATÓ-CÉDULÁKKAL BUDAPESTEN

Kipostázatlan ajánlószelvények a XII. kerületben

Az LMP magyarázatot követel az Országos Választási Irodától és a XII. kerületi polgármestertől a kipostázatlan cédulák ügyében, és a párt arra is kíváncsi: hány állampolgár nem jutott hozzá ajánlószelvényéhez az elmúlt hetekben?

Az elmúlt napokban a főváros XII. kerületéből több szimpatizánsa is arról tájékoztatta a Lehet más a Politika pártot (LMP), hogy még mindig nem kapta meg kopogtató-céduláját. Egyikük azt a tájékoztatást kapta a kerületi polgármesteri hivataltól, hogy ott van az ajánlószelvénye, mivel a posta visszaküldte arra hivatkozva, hogy nem vette át. Tegnap délelőtt a hivatalban – átvételi elismervény ellenében - kapott egy ajánlószelvényt, ám a saját hivatalos értesítőjét, illetve a borítékot nem. A polgármesteri hivatal munkatársa ezen kívül egy ki-nem-küldött ajánlószelvényekkel teli dobozt mutatott neki.

A 8 millió kopogtató-cédulát a posta április elején kézbesítette, nem tértivevényes küldeményként. A XII. kerületi eset különösen aggályos, ha az ott lakók még személyes átvételkor sem kapják meg az értesítőt, melyen az ajánlószelvény kitöltéséhez szükséges adataik is szerepelnek. A budapest IX. kerületében tartott januári időközi választások során elkövetett választási csalások rámutatattak, hogy az ajánlószelvényekkel súlyosan vissza is élhetnek, és ez komolyan veszélyezteti a választások tisztaságát.

Az LMP magyarázatot követel az Országos Választási Irodától és a XII. kerületi polgármestertől a kipostázatlan hegyvidéki cédulák ügyében, s arra is kíváncsi: hány állampolgár nem jutott hozzá ajánlószelvényéhez az elmúlt hetekben?

Az LMP abban reménykedik, hogy mások is tiszta versenyben gyűjtik össze ajánlószelvényeiket és indulnak el a júniusi EP-választáson.

Budapest, 2009. április 29.

Lehet Más a Politika (LMP)

Kapcsolat:

Schiffer András választmányi tag, szóvivő: 0620/9608330

Szabó Tímea választmányi tag, EP listavezető: 0670/3281054

Nem elég a globális pénzügyi meg a globális nemzeti válság, erre felüti a fejét ez a disznóság - egy újabb veszélyforrás, amely ráadásul halálos, és gyorsabban élezi a kaszát, mint, mondjuk a munkanélküliség.

De ne jajongjak! 

Nincs nagy és közvetlen vész - egyelőre: erről nyugtat meg Falus Ferenc az ÁNTSZ vezetője, akinek ilyen helyzetekben a többi között pont ez a dolga - mármint, hogy megnyugtasson. 

Nyugtatgatnak a sertéstenyésztők és a sertésfeldolgozók, az egész sertésvertikum spermától a Spar polcfeltöltőiig - a bajnak semmi köze - kvázi - a disznókhoz. Azokhoz a disznó mexikóiakhoz van köze, akik, gondolom, mint ázsiai baromfitartó sorstársaik, együtt hálnak négylábú állataikkal (nem hinném, hogy jó dolgukban), nem mosnak kezet, nem használnak zsebkendőt, nem teszik a szájuk elé a kezüket, ha köhögnek, köpködnek, tüsszögnek bele a vakvilágba stb. Aztán az utazókhoz is közük van, felteszem az illegálisan utazókhoz inkább, mint a turistákhoz, bár utóbbiak hozzák majd be ide, ha még nem tették volna. És sajna a globetrotterek között is elég sok bunkó van, aki nem ismeri az alapvető higiénét: nem mos kezet, nem használ papírzsebkendőt, köpköd, tüsszög, nem teszi a szája elé a kezét, nem használ maszkot, nem marad a seggén, ha lázas, náthás beteg... Na szóval nekünk, ha egyátlalán, ezektől kell tartanunk. Mert a sertésinfluenza pont úgy terjed, mint bármely más influenza, többnyire cseppfertőzéssel; vagyis ha beüt, a legrosszabbat csak úgy kerülhetjük el, ha betartjuk az alapvető szabályokat, amiket szokásos influenza-járványok idején is be szoktunk, pontosabban be kellene tartanunk.Szóval az alapvető higiéne: gyakori kézmosás, zsebkendőbe tüsszentés, orrfújás, a zsúfolt helyek kerülése. Ha valaki influenza-gyanús tüneteket figyel meg magán, legjobb,ha telefonon megkérdezi háziorvosát; vagy hívja az április 28. óta élő zöld (ingyenes) számot, ahol felvilágosítást kaphat a tünetekről, teendőkről.

06 80 204-217

Mit lehet még tenni? Kell-e már most Neked, nekem bármit is tennünk? 

Igen. Nem pánikba esni. És nem ész nélkül gyógyszer után kapkodni. 

Falus doktor azt mondja, ha oltani kell, 8-12 hétre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessék a tömeges szúrkálást. Tegyük hozzá, hogy egyelőre senki nem gondolja, hogy be kell indítani az oltóanyaggyártást. De tuti, hogy egy csomóan vannak, akik úgy gondolják majd: a Falus egy szadesznyik, különben is a szocik nevezték ki, biztos hazudik - ezért felmennek az internetre és agyba-főbe guglizni kezdenek a szerre, pl. a nyilván mindenre, így a sertésinfluenzta ellen is jó Tamiflura. Aztán, ha találnak és rendelnek is belőle, azt kapják-e drága pénzért, amire vágytak vagy valami szart (elnézést), placebót, vagy valamit, ami tényleg jó a kór ellen? Bátraké a szerencse.

Várható, hogy - mint annak idején a madárvírus-hisztéria kitörésekor - megint beindulnak a szerencselovagok, akik a tudatlanság és az azzal is összefüggő páni félelem vámszedői:gyógyszereket és védőfelszereléseket, légtisztítókat és ki tudja még mi mást ajánlgatnak már most is például a témával foglalkozó cikkekre targetált hirdetésekkel - ezeket tessünk elkerülni!!!

Az orvosi portálokon elég sok okos dolog olvasható általában az influenzáról, és most majd nyilván a sertésinfluenzáról is igyekeznek minden fontos információt összeszedni és közreadni; ezzel együtt, ezeken az oldalakon is feltűnhetnek félrevezető vagy szimplán felesleges vásárlásra csábító reklámok - én óvatos lennék velük!.  

Egy másik veszélyforrás a média: sajnos a világkatasztrófák hívószavai sokkal gyorsabban fertőznek, mint maga a vírus. 

Jó egészséget mindenkinek!

 

Olvasom a kiváló Andrassew Iván publicisztikáját a Népszava Online-on arról, hogy Orbán valójában leleplezte magát, most, hogy Bajnait is kikosarazta: kiderült, hogy hazudott, amikor folyamatosan azzal etette híveit és a népet, Gyurcsány az akadály; ha eltakarodik minden másképp lesz. 

Andrassew ezt írja, idézem:

"Orbán a népét gyűlöli. Azt a rosszvérű népet - hogy "kurvát" ne mondjak -, amelyik kétszer merészelte őt cserben hagyni. Ezt mutatták a napnyugati árulkodó körutak is, amelyeken ő és futárai nyilvánvalóan és tudatosan károkat okoztak az országnak. Már akkor is arra játszott, hogy minél rosszabb annál jobb. Aztán még a Jobbik nevű szörnyeteget is kitenyésztette és más ordas apróvadakkal az országra eresztette. Legyen itt jó nagy félelem! Itthon és szerte a világban addig mesterkedett, amíg nem csak a miniszterelnökeink, hanem a hazánk is karaktergyilkosság áldozata lett.

Dehogy segít a népén! Dögöljön meg az a vöröskés csőcselék, amelyik őt kétszer megalázta! Tudja csak meg, hogy mit, kiket választott! És ha majd kiéhezve, megrokkanva, belefáradva a gyűlöletbe ez a szajha nép a lába elé hever, akkor ő majd megbocsát. Királyi férfikeggyel.

Szögezzük le: bármekkorát győz, bármikor, ő már csak ilyen pici marad, mint amekkorára mostanra töppedt. Megvolt a lehetősége a nagylelkűségre, arra, hogy végre egyszer államférfinak mutatkozzon. Eljátszotta."

Csatlakozom az előttem szólóhoz; és kiegészítem. 

Orbán fellépésével nem erősíti pozícióját, és még kevésbé erősíti azzal, hogy pártját is a merev elutasítás/elzárkózás kurzusára szorítja, ez ugyanis a tudatos rombolás útja. Minél tovább tart, annál rosszabb az országnak - márpedig, ha Bajnaiból kormányfő lesz, és az MSZP kihúzza a 2010-es választásokig, akkor ez igencsak hosszú menet lesz. Mindenki szívni fog, leszámítva persze egy szűk, masszívan vagyonos réteget. Elszámítja tehát magát Orbán ezzel az iránnyal, mert a választók nem (annyira) hülyék: emlékezni fognak, amikor a szavazófülkékbe lépnek. Lehet, hogy már most nyáron érezhető lesz ennek a hatása, de lehet, hogy csak később. 

Egy demokráciában az nem megy, hogy egy jelentős erőt képviselő parlamenti párt nem folytat érdemi diskurzust a kormányt állítókkal; az meg egyszerűen elképesztő, hogy rendkívüli helyzetben se legyen közeledés. De hát régóta tudjuk, hogy Orbán Viktor nem demokrata, csak olyan politikus, aki időnként a demokrata álruháját ölti magára. Igazán persze nem ez az elkeserítő, hanem az, hogy olyan sok zombi van, aki szó nélkül követi. Pedig ...

Mindenki emlékszik, hányszor, milyen verhetetlennek tűnő - közte egyszer hatalmi - pozícióból tudta hazavágni a Fideszt az ő pótolhatatlan vezére: ez a mostani népszerűségi csúcs is csak arra jó, hogy mindenkit figyelmeztessen: a csúcs egyik lényege éppen az, hogy onnan már nincs feljebb; onnan csak lefelé vezet út (kivéve, persze, ha valaki a Mennybe megy.)

Vigyázat! Ez nem az MSZP/SZDSZ melletti kardoskodás. Nem gondolom, hogy a szocialista párt érdemben képes megfordítani a közvéleménykutatásokban is visszatükröződő trendet. Viszont valamelyest erősödhet, esetleg az SZDSZ is. Minél magabiztosabbá válik a Fidesz, minél útszélibbé válik a hang, annál többen fognak undorral elfordulni tőle. Minél hangosabb a fenyegetőzés a jobboldalon, annál többen tartanak majd boszorkányüldözéstől, ez pedig óhatatlanul visszaüt (és persze vissza is ütnek vele.) Az emberek nem szeretnek félni. Kár, hogy erről ismét megfeledkezni látszanak a Fidesz stratégái.  

Nem fogom cifrázni! A magyar törvényhozásban ülő képviselőktől és Sólyom László köztársasági elnök úrtól, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, az Alkotmánybíróság bíráitól, a Legfőbb Ügyésztől kérdem: 

ez itt, Csurka István lapjának címoldalán valóban része a szólásszabadságnak? Kérem, indokolják!

 

Érthetetlen, vagyis egyáltalán nem az, hogy a szocialisták kormányfő-jelöltjei között nem szerepel egyetlen baloldali szakember sem, holott ott van, majd kiszúrja a szemüket: Róna Péter, a valóban pártoktól független, nagytudású és hihetetlenül nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező és kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal is bíró gazdasági-pénzügyi szakember, aki, ráadásul tényleg baloldali válaszokat ad Magyarország egyre súlyosabbá váló strukturális problémáira és az azokat életveszélyesen kiélező világválság begyűrűző hatásainak kezelésére.

Róna, ellentétben a szintén nagy tudású és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Surányival és a valóban közröhej számba menő Vértessel, nem vádolható tőkepártisággal, még kevésbé neoliberalizmussal. (Glatz Ferencet nem jellemezném; ő az, akinek a neve mindig minden "sorsfordító" helyzetben felmerül, mint lehetséges megoldás: vagy úgy, hogy valaki bedobja, vagy úgy, hogy ő maga ágaskodik. )

Gyurcsány, a szocialista jelöltek, az SZDSZ és az MDF elvárásaiban az a közös, hogy valamennyien a tőke javára, a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok terhére "oldanák meg" bajainkat, ráadásul úgy, hogy még ha óriási áldozatok árán sikerülne is ideig-óráig stabilizálniuk a helyzetet, a bajok a következő, menetrend szerint érkező válság idején újult erővel  jelentkeznének. Valamennyien tipikus tankönyv-kapitalisták, excell- és powerpoint-varázslók, akik, mint Gyurcsány a Közgáz auditoriumában szokta, zseniális prezentációkat tudnak tartani saját vagy elődeik téves politikáinak következményeiről, illetve azok korrekcióját jelentő "reformjaikról", ám a dolog lényegét tekintve soha nincs egy eredeti gondolatuk, nagy ötletük: öt-hat fiskális és monetáris változóval zsonglőrködnek - és csodálkoznak, hogy soha egyikük sem jut A-ról B-re.

Még csak nem is egy helyben topognak: mindig mélyebbre sülyednek. Ők azok, akik egészen addig soha nem hisznek a környezeti hatások begyűrüzésében, amíg nem ég a ház. Aztán egymásra mutogatnak: ő sem látott semmit; amaz sem jelezte előre. 

Róna Péter nem ilyen. Évek óta mondja a magáét, és veri félre a harangokat. Érvel és figyelmeztet. Rossz az irány, rosszak az arányok! Rosszul vagytok bekötve! 

Van úgy - ritkán - hogy meghallgatják a "hatalmasok" - de aztán tojnak rá, hogy mit mondott. Mennek tovább az orruk után. 

Róna szerint  a mai Magyarországon az alapkérdés az, mi lesz a foglalkoztatottsággal és a társadalmilag szétszakadt országgal. Erre szerinte Gyurcsány csomagjai nem adnak választ, de a Reformszövetség javaslatai sem. Mint nemrég a többi között a 168 Órának adott interjújában kifejtette, a gond az, hogy strukturálisan bérmunkából élő, multiknak beszállító, összeszerelő gazdaság a magyar. Ez pedig nem termel elegendő vagyont az ország ellátásához. Tizenöt éve nincs foglalkoztatási növekedés, függetlenül attól, hogy milyen adórendszer van. A világgazdaság termelési folyamataiban az a kis szegmens, ami ennek a politikának a következtében nekünk jutott, nagyon kevés haszonnal jár. A multikra alapozott modell már az ezredfordulóra kifulladt, nem képes a gazdaságot dinamizálni.

Róna vallja, és ezt Gyurcsánynak is elmagyarázta: hiba, hogy nincs napirenden az állam által irányított gazdasági stratégia. A válság mérsékléséhez húzóágazat kell. Magyarországnak is meg kell találnia azt a motort, amitől gazdasága működik. Úgy látja, nincs olyan ipari, gazdasági tevékenységünk, amelynek különösebb nemzetközi értéke lenne, pedig a föld és a víz, amiből idehaza akad bőven, mára komoly értékké vált. Szerinte ezzel a kormány is tisztában van, de azért nem lép, mert nagyon nagy az érdek-összefonódás a multik és magyar politika között.

Róna szerint egyébként a sors fintora, hogy éppen annak a pártnak, az SZDSZ-nek a politikája van legnagyobb befolyással a hazai gazdaságpolitikára, amely a legnagyobb társadalmi elutasítással szembesült a rendszerváltás óta. Teszem hozzá, hogy ez kifejezetten Gyurcsány személyéhez köthető.

A Népszavában rendszeresen publikáló, az Egyesült Államokból hazatelepült közgazdász, nemrég kifejtette: most is az SZDSZ által képviselt neoliberalizmus befolyásolja leginkább a magyar gazdaságpolitikát. A közgazdász-társadalom nagy része – pártpreferenciától függetlenül – továbbra is a tőke hatékonyságát szolgáló piacok rendezőképességébe vetett hit hódolója, annak ellenére, hogy az elmúlt húsz év ennek ellenkezőjét bizonyította - hangoztatja meggyőződését a közgazdász.

Róna szerint Magyarország a neoliberális elképzelések következtében "a multinacionális cégek bérmunkát végző összeszerelőjévé silányult", úgy gondolja azonban, hogy most nem erről kell polemizálni, hanem a válság megoldására kell koncentrálni.

Róna nagyon jól látja, hogy a Fidesz a kormány megbénításából akar tőkét kovácsolni, amit csak erősít az SZDSZ irreleváns, immár világszerte megbukott gazdaságelmélete. 

Egy biztos, ha Róna kapna megbízást kormányalakításra, nem azon tökölne, hogy 20 vagy 22 százalék legyen-e az ÁFA, hanem azon, hogy miként lehet megakadályozni a munkanélküliség drámai emelkedését, illetve, hogyan lehet értelmes munkát adni a már utcára került embereknek.

Róna szerint a Reformszövetség programja a szegényektől a gazdagok és a tőke felé csoportosítaná át a forrásokat, és ha megvalósulnának ezek a javaslatok, akár 7-9 százalékkal is csökkenhet 2009-ben Magyarország GDP-je.

Úgy látja, hogy a szegényektől elvett minden forintnak keresletcsökkentő hatása van, hiszen ez a réteg a pénzt fogyasztásra költi. Ezért nem helyeselhető az általános forgalmi adó - ideiglenes jelleggel - 20-ról 24 százalékra emelése sem.

Álláspontja szerint a Reformszövetség javaslatainak bevezetésétől várt pozitív hatások nem ellensúlyozzák a kereslet csökkenése nyomán bekövetkező visszaesést. Ha nem valósulnak meg a Reformszövetség javaslatai, akkor is 5 százalékkal eshet vissza a magyar GDP 2009-ben.

Róna szerint helyes, hogy az MNB   több eszközzel egyszerre próbálja megteremteni a forint stabilitását. A forintot elsősorban azért kell erősen tartani, hogy a devizahitelek ne dőljenek be.

A devizaadósságokat forintadósságokká kellene konvertálni, hogy az MNB több mozgástérhez juthasson,  ezenkívül tovább kellene csökkenteni a jegybanki alapkamatot, hiszen a jelenlegi 9,5 százalékos érték egyedülállóan magas az Európai Unióban és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben (OECD) is. Egy ilyen kamatszint defláció idején "összeroppanthatja a gazdaságot" - gondolja. 

Olvasnivaló Rónától:

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1166561

http://nol.hu/velemeny/lap-20090213-20090213_korai-6

Ez az inerjú egy évvel ezelőtt jelent meg a 168 Órában. 

Róna Péter (1942) 1956-ban emigrált. Előbb a Pennsylvania Egyetemen (1964), majd Oxfordban szerez gazdaságtörténészi diplomát (1966). 1969-től egy washingtoni ügyvédi irodában dolgozik, majd a kereskedelmi minisztérium úgynevezett közvetlen külföldi befektetések osztályának jogtanácsosa. 1971-től a Schroders Bank munkatársa, 1986-tól 1990-ig a J. Henry Schroder Bank & Trust Co. elnök-vezérigazgatója. 1990 és 2004 között a magyarországi befektetésekkel foglalkozó Első Magyar Alapítvány elnök-vezérigazgatója.

Mi az a valami, ami vagy bedől, vagy megdől?
Vagy bedől a gazdaság, vagy megdől a jelenlegi gazdasági modell.

Mit takar önnél az, hogy bedől a gazdaság?
Amikor odáig fajul a helyzet, hogy Magyarország nem kap hitelt, és fizetésképtelenné válik.

A jelenleginél nehezebb helyzeteket is túlélt az állam. Ráadásul most – a megszorítások következtében – javulóban a költségvetési egyensúly.
Átmenetileg. Ugyanis a rendszerváltás óta regnált kormányok egyike sem volt képes érdemben tenni az országot sújtó legnagyobb tehertétel, az inaktivitás ellen. Magyarország 1990 körül elvesztett – visszafogott becslések szerint – 1 millió 200 ezer munkahelyet. Az EU-ban a munkavállaló korúak, vagyis a 14–65 életév közöttiek 70,9 százaléka van állásban, Magyarországon mindössze 54 százalék az arány. A különbség egymillió munkahely.

A KSH szerint 1991–92 óta mindössze 3,9 millió magyar dolgozik. Legalábbis hivatalosan. Feketén viszont további százezrek, ha nem milliók. Megvan a különbség.
Csakhogy aki fusizik, az nem fizet közterhet, viszont felveszi a segélyeket.

Többségük nem tehet mást. Örül, ha illegálisan, minimálbérnél kevesebbért kap munkát, és este jut kenyérre a családnak, netán neki magának is egy felesre. Ők nem csalók, hanem sarokba szorított szerencsétlenek.
Így igaz. Tegyük hozzá: ha a munkáltató hivatalosan foglalkoztatná őket, becsukhatná a boltot, mert a pluszterheket nem tudná kitermelni.

A többi exszocialista ország képes volt visszaemelni a legális gazdaságba a rendszerváltás idején munkanélkülivé lett embereket?
Miközben Magyarország az utóbbi 15 évben mindössze 75 ezer főt emelt vissza az 1,2 millióból, tehát statisztikailag szinte semmit, a többi volt szocialista állam 40-60-70 százalékot.

Miben vagyunk gyengébbek a cseheknél, a szlovákoknál, a lengyeleknél?
A magyar munkaerő képzetlenebb mindnél: a teljes „munkaerő-állomány” csaknem felének nincs piacképes képzettsége.

Sok jó szakmunkás kellene, esztergályos, vízvezeték-szerelő?
És rengeteg középszintű, 5-10-15 ember tevékenységéért felelős vezető: gyárba műszakvezető, bankba osztályvezető. Óriási hiány van belőlük. Ma a multik maguk képzik középkádereiket, ahelyett hogy az iskolák „állítanák elő” ezt a réteget. Az ELTE Jogi Karának szenátusában tagtársam a T-Com jogi osztályának a vezetője. Panaszkodik: az egyetemet nem érdekli, milyen szaktudású diplomásra van kereslet.

Miért nem alkalmazkodik az oktatás a gazdaság igényeihez?
Mert a magyar társadalom és politika abban a tévhitben él, hogy oktatásunk színvonala megfelel a kor követelményeinek. Oktatásunk persze pont olyan, mint maga az ország. Fejlett államokban a rendszer intézményesen garantál szociális, kulturális, polgári és egyéb jogokat. És hogyan intéződnek az ügyek nálunk? Az emberek a kapcsolatrendszerük révén próbálják érvényesíteni az érdekeiket. Itt abba nőtt bele a polgár, hogy ha valamit el akar érni, nem az az első kérdése, mit tudok, hanem az, hogy kit ismerek.

Ne tanulj, fiam, hanem netvörköt építs?
Úgy. A magyar ember élete gyakorlatilag kapcsolatrendszere megszervezéséből áll. Természetesen a gazdaság sem különb. Ezért írtam: meg kell dőlnie. Pécsett az egyetem gazdasági tanácsának vagyok az alelnöke. Tudja, mi történik, ha nézetkülönbség támad a karok között? Mindenki rohan Pestre a szakállamtitkárhoz. Aki persze nem magával a problémával foglalkozik, hanem a minisztérium kapcsolati hálójának karbantartásával. Döbbenetes. És ez megy mindenütt. Hozok egy saját példát. Sokáig éltem Amerikában, amikor hazatelepültem, honosítani kívántam a jogosítványomat. Kaposváron lakom, van ott egy kis birtokom, bementem a helyi okmányirodába, és átnyújtottam az ügyintézőnek a New York-i jogsimat, hogy szeretnék egy magyart is. Azt a választ kaptam, hogy nem tud segíteni, tegyem le itthon is a vizsgát. De hát, hölgyem – szólok én –, létezik egy államközi megállapodás az USA és Magyarország között, tessék, itt a weboldal címe, csak rá kell kattintani... „Lesz szíves odébb állni, ne szórakozzon velem, hosszú a sor, ismétlem, tegye le azt a vizsgát.” Mesélem otthon a lovászlánynak, mi történt...

Lovászlánynak?
Lovászlánynak. Szeretek lovagolni... Na, szóval mondja nekem a lovászlány, hogy a hivatalban dolgozik a keresztanyja, megkérdezi tőle, mit lehet tenni. A keresztanya el is intézte, hogy az okmányiroda vezetője útbaigazítást kérjen Budapesttől. Budapest pedig elmagyarázta neki, hogy igazam van, mire szépen megkaptam a magyar jogosítványt.

Kár, hogy nincs mindenkinek lovászlánya.
Valamilyen lovászlánya szinte mindenkinek van – és az ismerős ismerősének az ismerőse elintéz valamit, ami egyébként járna. A magyar politika is lovászlányok játéka: kizárólag kapcsolatrendszerben gondolkodik. Ezért vélem úgy, hogy visszavonhatatlanul megbukott. Sajnos hiányzik az a szellemi infrastruktúra, amely visszaterelné a helyes útra a politikusokat. Nincs, aki kiigazítson, nincs, aki azt mondaná, hogy nagy marhaság, amit most csinálsz, miniszterelnök úr.

A tudomány dolga volna a kiigazítás?
Persze. A legjobb példa az euró bevezetése körüli hajcihő. A Financial Timesban is megírtam: a politikusok elhitették egész Magyarországgal, hogy érdekünk az euró mielőbbi bevezetése. Kormánypártok és ellenzék, valamint mind a hat nagy magyar egyetem gazdasági tanszéke és persze a Magyar Nemzeti Bank is lelkesen részt vesz az euró körüli mítoszépítésben.

Miért lenne mítosz? Nem érdekünk teljesíteni a maastrichti kritériumokat: csökkenteni az inflációt, a költségvetési és az államháztartási hiányt?
Nobel-díjas közgazdászok már a hatvanas években kidolgozták a valutaövezethez csatlakozás szakirodalmát. Beszélnek úgynevezett nominálkonvergenciáról – ezek az ön által is említett kritériumok – és reálkonvergenciáról. Utóbbin azt értjük, hogy a csatlakozni kívánó ország gazdasága, munkaerőpiaca, jogrendszere felzárkózzék a valutaövezet struktúrájához.

Tudtommal Brüszszel „csupán” azt követeli meg, hogy csökkenjen a hiány, mérséklődjék az infláció.
Tévedés. Brüsszel nyolc éve szajkózza, hogy a gazdaság felzárkózása – tehát a reálkonvergencia – nélkül nem enged be minket az euróövezetbe. A magyar GDP, vagyis az egy főre jutó nemzeti össztermék az uniós átlag mindössze 53 százaléka: egy átlag magyar feleannyi értéket állít elő, mint mondjuk egy berlini. A mai napig virulnak nálunk a szocializmus gazdasági mechanizmusai, csak rájuk ragasztottuk a piacgazdaság címkéjét. A magyar GDP jelentős részét a multik termelik. Tőlük eltekintve a magyar gazdaság gyakorlatilag az, ami volt. Politikusaink arról szónokolnak, hogy 3 százalék alá kell szorítani az inflációt, miközben a felzárkózás folyamata önmagában plusz évi 2-3 százalék pénzromlást generál.

Vagyis ha teljesítjük a maastrichti feltételeket, lemondunk a felzárkózásról, következésképpen nem lesz eurónk. Viszont ha nem teljesítjük, akkor meg azért nem lesz eurónk. Ez nem hangzik jól.
Nem.

Mi van, ha csatlakozunk az eurózónához, és a közösségi valutával a zsebünkben próbáljuk közelíteni az EU-átlagot?
Úgy járnánk, mint a németek az újraegyesítéssel: a nyugatnémet gazdaság kis híján belerokkant a keletnémetek „befogadásába”, a „demokratikus” márka egy az egyben való átváltásába. Ráadásul bennünket nem fog megmenteni a „gazdag nyugati testvér”.

Az uniós valuta nemcsak gazdasági, hanem politikai, lélektani kérdés is. Brüsszel megteheti, hogy nem ad eurót, miután bevitt minket az EU-ba, és multijai elfoglalták az új csatlakozók által kínált piacot?
Meg is teszi. Mert ismeri a német példát, és tudja, hogy annak idején a görög és a portugál gazdaságnak is ártott a korai euró. Addig magyarázza, amíg meg nem értjük: „Méreg nektek az euró! Ha felkészületlenül vezetitek be, leáll a felzárkózás, és kezelhetetlen társadalmi feszültségek gerjednek, ami már az egész unióra kihat. Ebből nem kérünk, és te se kérj.”

Ön szerint mikor lesz eurónk?
Az európai jegybank idén publikált tanulmánya 2025-re várja, hogy a magyarok, a csehek, a szlovákok és a lengyelek „megérnek” a közös valutára.

2025?
2025. Ha egyáltalán.

Mikorra várja, hogy a magyar gazdaság bedől, vagyis fizetésképtelenné válik?
Öt éven belül. A napokban bejelentett 1 százalékos GDP-növekedés az EU legalacsonyabbja, ráadásul az infláció rosszabb még a vártnál is. Ezek azt mutatják, hogy a termelés növekedéséhez szükséges képzett munkaerő kimerült, a fogyasztásra alapozott növekedés pedig a megszorítások következtében beszűkült.

Na de, most jön 7000 milliárd forint az EU-tól az Új Magyarország Fejlesztési Tervre.
Sok pénz, amelyet a politika szétszór majd a kapcsolati hálók mentén, bármelyik oldal van is hatalmon. Lesz egy enyhe „jóérzési periódus” 2009-ben, kell az a választások előtt, de amikor a pénz elúszik, nincs tovább – a gazdaság növekedéséhez szükséges tényezőket az Új Magyarország Fejlesztési Terv sem építi fel.

Mi jön a bedőlés után?
A jelenlegi gazdasági, kulturális, szellemi, oktatási, politikai elit végképp elveszíti hitelességét, eltűnik a színről, s jön az új elit.

Honnan?
Európából.

Keresztes lovagok 2.?
Akár... Az EU hatalomra segíti majd azt a társaságot, amely hűségesen végrehajtja Brüsszel utasításait.

Már a jelenlegi kormányt is EU-szolgalelkűséggel vádolja a jobboldal.
Sajnos alaptalanul. Brüsszel megmondja, mit kellene tennünk, s mi nem hallgatunk rá. Kiváló barátom, Romano Prodi olasz kormányfő – én voltam az esküvői tanúja – meséli nekem, ahányszor csak találkozunk, hogy a magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk.

 

 

 

 

 

 

Újabb frissítés: videó

Frissítve és kiegészítve a SWK tiltakozó levelének magyar nyelvű szövegével (szabad fordításban)

A köznyelvben csak nácivadászként ismert Holokauszt-túlélő Simon Wiesenthal nevét viselő nemzetközi központ világméretű tiltakozó akciót indított, amelyben arra kéri a holokauszt-tagadás ellen fellépő embereket, küldjenek tiltakozó levelet (a náci múltja miatt maga is fekete báránynak számító)  XVI. Benedek pápának: érvénytelenítse azt a vatikáni rendeletet, amelyben visszafogadták a katolikus egyházba a holokaszt-tagadásért kiközösített Richard Williamson brit püspököt.  

A történetről és visszhangjáról a globusz.net hírportál részletesen beszámolt: 

A Vatikán szombaton közzétett dekrétumában XVI. Benedek pápa a tiltakozások ellenére visszavonta azt az 1988-as vatikáni határozatot, amely az egykori tradicionalista püspök, Marcel Lefebvre négy hívét annak idején kiközösítéssel sújtotta. A katolikus egyházfő döntése elsősorban azért váltott ki világméretű felháborodást, mert az egyik érintett, a Lefebvre által egyházjogilag érvénytelenül  püspökké szentelt brit Richard Williamson tagadja a náci gázkamrák létezését.

A Der Spiegel tudósítása szerint Williamson a közelmúltban látogatást tett egy Regensburg közeli község, Zaitzhofen papi szemináriumában, és ott megismételte azt a nézetét, miszerint a náci Németországban nem léteztek gázkamrák, és nem hatmillió zsidó pusztult el a táborokban, hanem csak háromszázezer.  

Mint ismeretes, az 1991-ben elhunyt ultrakonzervatív püspök, Marcel Lefebvre követői elutasítják a II. vatikáni zsinat „liberális" határozatait, és főleg ellenzik a judaizmus és az ökumenizmus híveihez való közeledést. A kiközösítés óta eltelt bő húsz esztendőben a renegátok csoportja - főleg Lefebvre halála után - ismételten közeledni próbált a Vatikánhoz, eddig eredménytelenül. A kiközösítés megszüntetésének célja nyilvánvalóan a Lefebvre-csoport integrálása.

Miközben a zsidó közösségek képviselői élesen bírálják a pápa döntését, a Vatikán sajtófőnöke, Federico Lombardi úgy nyilatkozott: a Szentszék egyáltalán nem osztja az egykori kiközösítetteknek a Holocaustra vonatkozó nézeteit, és a pápai dekrétum csupán „a megbékélés gesztusa" kíván lenni. A német püspöki konferencia elnöke, Robert Zollitsch érsek szombati nyilatkozatában üdvözölte XVI. Benedek pápa szándékát, amely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy „a II. vatikáni zsinat határozatai elvitathatatlan alapját képezik az egyház életének." A cikk megjegyzi még, hogy a pápa a múlt hét szerdán írta alá a kiközösítést érvénytelenítő dokumentumot, míg a regensburgi ügyészség pénteken kezdte meg a vizsgálatot Williamson Holocaust-tagadásának ügyében - olvasható a globusz.net ismertetésében. 

A Simon Wiesenthal Központ felhívásából kiderül, hogy Richard Williamson püspök a múlt héten a svéd állami televíziónak nyilatkozva is megismételte: úgy gondolja, "200-300 ezer zsidó halt meg náci koncentrációs táborokban, de egyikük sem gázkamrákban". A Központ nyilatkozatában, amelyet hétfőn, egy nappal a Nemzetközi Holokauszt Emléknap előtt tett közzé, a többi között arra kéri a józan gondolkodású, tisztességes embereket, csatlakozzanak tiltakozásához, amelyben felszólítják a pápát, vonja vissza a vatikáni rendeletet, amely rehabilitálja Williamsont. 

A pápának, áll a SWK levelében, világossá kell tennie a világ számára, hogy egy olyan időben, amikor az antiszemitizmus és a holokauszt-tagadás régóta nem ismert méreteket öltöt és amikor Izrael-ellenes nagygyűléseken azt skandálják, hogy "küldjék vissza a zsidókat a krematóriumokba", döntése, hogy visszafogad az egyházba egy holokauszt-tagadót csak arra lesz jó, hogy hitelesítse vele a holokauszt-tagadást és ellentmondjon a Második Vatikáni Zsinat tanításainak. A Vatikán nem ölelheti keblére az olyan püspököket, akik antiszemitizmust és holokauszt-tagadást hírdetnek - áll a nyilatkozatban.

Arra is emlékeztetnek, hogy Williamson püspök egyike annak a négy katolikus püspöknek, akik anotóriusan antiszemita Szent Pius Társaság tagjai, akik ellenzik a katolikus tanításban bekövetkezett változásokat. A SWK úgy értesült, hogy Williamson a hírhedt antiszemita hamisítvány, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét is pártfogásába veszi és azt hangoztatja, hogy a zsidók világurallomra törekednek.

A SWK tiltakozásának is köszönhető alighanem, hogy a Vatikán kedden nyilatkozatban ismételte meg elhatárolódását a holokauszt-tagadástól, ám arról egyelőre nincs hír, hogy Benedek pápát sikerült volna jobb belátásra bírni. 

Mindenesetre a Simon Wiesenthal Központ egyelőre azon az állásponton van, hogy folytatni kell a tiltakozást. Aki csatlakozni óhajt, megteheti, ha erre a linkre kattint. Ugyanott megtekinthető a püspökkel készített interjú is. (Angol nyelvű szöveg!)

 

Frissítve: A tiltakozó levél szövege magyarul (szabad fordításban):

Őszentsége XVI. Benedek pápa részére!

Csatlakozom a  Simon Wiesenthal Központhoz abban a sürgetésében, hogy változtassa meg döntését Richard Williamson püspök, javítathatatlan holokauszt-tagadó kiközösítésének visszavonásáról.

Egy olyan időben, amikor az antiszemitizmus és a holokauszt-tagadás régóta nem ismert méreteket öltöt és amikor Izrael-ellenes nagygyűléseken azt skandálják, hogy "küldjék vissza a zsidókat a krematóriumokba", döntése, hogy visszafogad az egyházba egy holokauszt-tagadót csak arra lesz jó, hogy hitelesítse vele a holokauszt-tagadást és ellentmond a Második Vatikáni Zsinat tanításainak, amelyek kidolgozásában Ön is részt vett.

A világ katolikusainak vezetőjeként Önnek most kell világossá tennie mindenki számára, hogy nincs hely az egyházban azok számára, akik támogatják a teológiai antiszemitizmust vagy a holokauszt-tagadást. 

Frissítve, 2009.01.29. 

 

Updated! mp3-zene a bejegyzés végén

 

A címben szereplő ünnepi jókívánságot "egy igaz magyar" honfitársunk küldte a Youtube videomegosztón hagyott "hozzászólásában" Siroki László csereháti magyar roma polgártársunknak. Véletlenül vettem észre, és ennek egy kis története van.

A minap egy másik blogomban egy kis reklámot csináltam Siroki Laci barátom egy videófelvételének, tulajdonképpen ő kért meg rá: azt írta, egy körmailben barátainak, ismerőseinek, hogy fogadást kötött valakivel, az alábbi video a Youtube-on el fogja érni az 50 ezres látogatottságot. Őt magát is meglepte, hogy milyen jól pörög a legnagyobb nemzetközi videomegosztón a felvétel.

Amikor megnéztem, azt gondoltam, értem, miért kattintanak olyan sokan: dinamikus a zene, roppant jól táncolnak a felvételen látható gyerekek.  A környezet - a nyomor, amit vágni lehet - fel sem tűnt, mint ahogy nyilván a benne élő Siroki Lacinak sem.  Az sem szúrt akkor szemet, hogy milyen megjegyzéseket fűztek az immár egy éve elérhető felvételhez az odalátogató MAGYAR ZENERAJONGÓK. Ezt csak most vettem észre, amikor eszembe jutott Laci fogadása, és gondoltam, megnézem, megvan-e már a rekord? Még nincs meg, bár már tényleg nem sok kell hozzá - kérdés azonban, hogy lehet-e örülni a rekordnak, ha tudható: részben a gyűlölet hozta a klikkeket. És ér-e mindez annyit, hogy lenyelje az ember a kommentelők vérlázító aljas uszítását? És kérdés az is, hogy meddig tűrhető a már mindent elöntő gyűlöletbeszéd?

Azt gondolom, a linken elérhető gyűlöletkeltőkkel lenne tennivalója a bűnüldözésnek. 

Kedves Siroki Laci, kedves roma barátaim és ismerőseim. Tisztelt roma honfitársaim! Csak azért is Boldog Karácsonyt kívánok nektek! 

Update: egy olvasó küldte közben ezt a szép és nagyon szomorú dalt.

Azt próbáljuk ki, hogy tudunk-e törölni , műxik-e a nagy bolsi blogradír?:)

1996, a NOL indulása óta harmadszor - de lehet, hogy negyedszer. Vagyunk egy páran itt a csapatban, akiknek ez a harmadik teljes site-átépítése (nem számolva a "maszek" munkákat :) ).

Az ember azt hinné, minél rutinosabb, annál könnyebben veszi az akadályokat, de ebben a műfajban ez nem így van, mégpedig azért nem, mert a technika egyre többre képes, egyre okosabb eszközök születnek a fejlesztői közösségekben és műhelyekben - ezek beépítése, összehangolása egy rendszerben pedig gyakran sokkal bonyolultabb, mint hinnénk. 

Az új Nolblog esetében ezt az ellentmondást most minden felhasználó is tapasztalni fogja: hamar észrevesszük, hogy ez a blogrendszer sokkal többet tud, mint az előzőek, de a többlettudás - szerencsére csak átvitt értelemben - nincs ingyen, meg kell dolgozni érte. Rá kell szánni - a bitek&bájtok világában való jártasságtól függően - jó pár percet vagy akár néhány órát is, hogy ki-ki levegye blogjáról az "egyenruhát" és újba öltöztesse, vissza- vagy megadja neki egyéni arcát.

Az alapfunkciók hihetetlenül egyszerűek és könnyen, gyorsan elsajátíthatók, de a bonyolultabb feladatokba is érdemes belevágni - mi történhet? Legfeljebb elrontunk valamit, amit aztán kijavítunk, de közben is tanulunk, okosodunk. Egy valamit nem szabad tennünk: véletlenül törölni a blogunkat. (Ez persze nem megy olyan könnyen, ám mégis jó odafigyelni, hogy ne nyomjuk meg a blog törlése gombot!) Szerintem minden más lehetőséget érdemes kipróbálni - persze csak annak, aki nem csak írni, olvasni, másokkal társalogni, vitatkozni szeret, hanem blogját csinosítani, szerkesztgetni is.

Ez azonban csak a technika és a forma. A Nolblogban megjelenő tartalmak milyensége kizárólag a bloggerektől függ. Nem kevesen gondoljuk úgy, hogy a Nolblog minőségével eddig is kitűnt a hazai blogszférában, ami a szerzőket és a szerzői közösségeket minősíti. Az új Nolblogtól én például azt várom, hogy még több szerzőt csábít majd arra, hogy itt mondja el véleményét a világ és az ország kis és nagyobb dolgairól, itt ossza meg másokkal örömeit és bosszúságait. Remélem azt is - bár nem túl jók a tapasztalataim -, hogy kollégáim közül is egyre többen fedezik fel maguknak az új média eme izgalmas eszközét. És nem utolsó sorban abban bízom, hogy a NOL-ba az eddiginél látványosabban integrált blogrendszer a hazai civil újságírásra is ösztönzőleg hat.  

Nosza, vegyük birtokba új játszóterünket! Mindannyiunknak jó szórakozást kívánok.

Egy idegenforgalmi hirdetésnek látszó közleményben üzentek a myanmari (Burma) junta vezetőjének: gyilkos! Update: a címzett közben megerősítette, hogy a minősítés helytálló.

Elolvasom »

A CNN riportfilmet készített iraki nőkről, akik prostitúcióra kényszerültek, hogy eltarthassák családjukat.

Elolvasom »

Ha a világ népességét egy 100 lelkes falura redukáljuk és eközben az egész glóbuszra vonatkozó adatokat arányosan csökkentjük, akkor ez a falu nagyjából az alábbiak szerint nézne ki:

Elolvasom »

de hát helyette itt rohadok ebben a szaharai kánikulában, és ahelyett, hogy a szabadságot élvezném, szörfölök (nem az óceánban, én hülye), blogolok. (Az ilyen megérdemli a sorsát - Jedem das Seine). De akkor is - ez a Maszol kihagyhatatlan.

Elolvasom »

Gratulálok a Fővárosi Bíróságnak, személy szerint Pataki Árpád bírónak a hétfői ítéletért, amellyel elutasította a tavaly márciusban az LB hirhedt itéletével szerecsenmosdatott egykori csendőrnyomozó által megkínzott Pintér Mariann keresetét. A gratulációm a következetességnek szól: következetesen védik a Horthy & Szálasi rendszerek gyilkosait, pribékjeit. Éljen a köztársaság demokratikus igazságszolgáltatása!

Elolvasom »